Bartha Árpi
Hagyomány
A disznótortól a közös asztalig: a rítusok ereje
A régi közös alkalmak többek voltak evésnél — a közösség szertartásai voltak.
A disznótor, a kukoricafosztás, a közös befőzés — ezek az alkalmak az adásban nem az étel miatt kerülnek elő, hanem azért, amit körülöttük létrehoztak: időt, beszélgetést, összetartozást. A munka csak ürügy volt arra, hogy együtt legyenek.
Bartha Árpi felidézi, hogy ezeknek a rítusoknak megvolt a ritmusa, az ismétlődése, ami biztonságot adott. A mai világból épp ez az ismétlődő, közös keret hiányzik a leginkább — az, ami az évet és a családot ritmusba rendezte.
A jó hír, hogy a rítusokat újra lehet teremteni. Nem kell disznótor hozzá — elég egy rendszeres közös vacsora, egy visszatérő alkalom, ami a miénk.
„A közös alkalmak nem az ételről szóltak, hanem az együtt töltött időről.”— Az adás nyomán
A lényeg röviden
- A rítusok ritmust és biztonságot adnak.
- A közös munka valójában közös idő volt.
- Új rítusokat bármikor teremthetünk.
Ez az írás a(z) „Régi értékek nyomában – Bartha Árpival” című adás gondolatai alapján készült. Vendég: Bartha Árpi. A teljes, forgatókönyv nélküli beszélgetést itt nézheted meg:
Teljes adás ↗
